A mikrochip

Az Európai Unió eddig két területen teszi kötelezővé az állatazonosító mikrochip használatát az állatok utaztatásánál és a tenyésztésben. Az uniós ajánlás alapján országonként az illetékes minisztérium –nálunk az FVM- szabályozza részletesen a kedvtelésből tartott állatok szállítására, tenyésztésére vonatkozó kérdéseket, ennek kapcsán az egyedi azonosításukat is. Európában egységesen az ISO 11784 szabványnak megfelelő mikrochip-et  kell alkalmazni.

A mikrochip egy rizsszem méretű eszköz, melyet egy tűszerű eszközzel az állat bőre alá ülte- tünk be. A parányi szövetbarát kapszulában egy antenna, és egy mikrochip van beépítve, mely egy15 számjegyből álló egyedi kódot tárol. A mikrochip sem energiaforrást, sem mozgó alkatrészt nem tartalmaz, ezért a meghibásodása kizárható. A kapszula anyaga nem vált ki az állat szervezetében ellenreakciót, így az a beültetés helyén –ez Európában a nyak bal oldala- szépen megtapad. Fontos tudnivaló, hogy a mikrochip önmagában nem sugároz jeleket, csak egy speciális leolvasó rádiójeleire válaszolva adja vissza a benne tárolt számsort. Mivel a mikrochip nem sugároz jeleket, így a tévhittel ellentétben nem is alkalmas az állat aktuális helyének a meghatározására!

A mikrochip beültetése egy fájdalommentes gyors procedúra, amelyet azonban csak egy arra felhatalmazott állatorvos végezhet el.

Funkciója az állat azonosítása, az elkóborolt, elveszett állatok mielőbbi  hazajuttatása. A megtalálást követően pár perc alatt kideríthető az adatbázisból, hogy ki az állat gazdája, akit így rögtön értesíteni lehet.