Az ultrahang vizsgálat

Az ultrahang napjainkban igen gyakran használt vizsgálati módszer, hiszen semmilyen kellemetlenséget, vagy kockázatot nem jelent a páciens számára. Nem jár sugárterheléssel sem, ezért szükség esetén többször is ismételhető. Alapvizsgálat, melyet az orvosok a képalkotó módszerek közül általában elsőként alkalmaznak.

Az állat szervezetének különböző szövetei jól vezetik az ultrahangot, azonban az egyes szervek vezetőképessége különböző. Ha az ultrahang elér egy szervet, akkor egy része visszaverődik, másik része továbbhalad. A vizsgáló berendezés számítógéphez van kötve, így a vizsgáló rögtön látja az eltéréseket.

Az ultrahangot általában a hasi-, illetve kismedencei szervek vizsgálatára használjuk, jól megítélhető segítségével a szív, vese, a máj, a lép, a hasnyálmirigy, a nagyobb erek, az epehólyag, és az esetlegesen megnagyobbodott nyirokcsomók. A vizsgálat során kimutathatók daganatok, ciszták, fejlődési rendellenességek, epe- és vesekövek, valamint az általuk okozott elzáródás.

Egyes betegségek jellemző szerkezeti változásokat okoznak a belső szervekben, bizonyos esetekben azonban szükség lehet egyéb kiegészítő vizsgálatokra is.

A vizsgálat semmilyen különleges előkészületet nem igényel. Legtöbbször nem szükséges bódítani kedvencét a vizsgálathoz.

A húgyhólyag legjobban telt állapotban vizsgálható, így ha lehetséges, kedvence a vizsgálat előtt ne ürítsen vizeletet 3-5 órán keresztül.

A viszgálathoz sajnos a kedvence hasáról a szőrt legtöbbször le kell nyírni, mivel az ultrahang hullámok terjedését gátolja a szőr és a közte lévő levegő.